8. fejezet

Most egy kicsit másképp fogom írni a törit, egy kis csavarral. ;)
Jó olvasást! ^^

(Tisha szemszöge)
Sienna hirtelen elrohant mellőlem és felfutott a lépcsőn. Gondoltam a szobájába ment. Mivel nemsokára kezdőnek az órák, ezért elindultam Etika órára. Itt sajnos Debora és Rebecca mellett kellett, hogy üljek. ezt az órát is csak miattuk utálom. A folyosón sétálva egy új srácot pillantottam meg. Éppen néhány "huligánnak" nevezhető elegyekkel társalgott. Jaj Tisha, nehogy bele ess! Ez nem rád vall! Miután befejeztem saját magam szidását átsétáltam a folyosó túloldalára, és beléptem az etika terembe. Tele volt asztalokkal, késekkel és villákkal, valamit pohárral és kanállal. Volt még ott rengeteg tányér és lefedett tálcák. Na nee. Ezt az órát én nem akarom. Nyugtalanul léptem be a terembe. Az osztály lány tagjai teljesen kivoltak sminkelve, a hajuk is be volt lőve. Egy vállat éreztem meg az enyémnél. Majd egy lökést, és azt, hogy a könyveim szerte repülnek a terem lelinóleumozott padlóján. Mikor odafordultam az illetőhöz meg se lepődtem. Debora. A ruhája meg mint amire ráhánytak komolyan.

Csak dühösen néztem rá, mert ebben a teremben egy csúnya szóért is kicsapás jár. Ez nem túl fair, mert az ilyen kis talpnyalókat kéne innen elküldeni.
- Kérj bocsánatot tőle! - hallottam meg egy hangot a hátam mögül.
- Mivan? - kérdezte flegmán Debora.
- Nem hallottad? Kérj tőle bocsánatot, amiért fellökted! - mondta ismételten a hang.
- Ki vagy te, hogy dirigálj nekem? - vágta rá Pink hercegnő.
- Monster City hercege! - mondta a hang, amin néztem egyet.
- Elnézést felség! Bocsáss meg Tisha! Ne haragudj! - mondta rettegve Debora.
Miért vágott ilyen fejet? Talán annyira ilyesztő, hogy rá sem mer nézni? Nem érdekelt. Hátatfordítottam, hogy meglássam megmentőm arcát. Amikor megfordultam elfogott a gyönyör. Akár egy élő ember. Mézszőke haja és kék szeme gyönyörű volt. Várjunk csak? Hisz ő az a srác akit láttam pár perce a folyosón.
- Kö...köszi. - dadogtam.
- Nincs mit. - mosolyodott el. - Ha van kedved, ülhetnél mellém.
- Ööö... persze. - mondtam fülig pirulva.
Elindultunk a 3-as számú asztalhoz. Istenem. Else hiszem, hogy egy valódi herceg mellett ülök. Érzem, hogy ez az óra nagyszerű lesz.

(Sienna szemszöge)
Mikor beértem az iskolába, már javában folytak az órák, én pedig elkéstem. Gratulálok Sienna. Megint megcsináltad. Mondta egy hang a fejemben. Vajon mit tehetnék? Megvan! Igazoltatok egy órát. Felsiettem a szobámba és elküldtem az igazolást, majd vártam, hogy vége legyen az első órának, hogy azán mehessek a fotózásra.

1 óra múlva

Megszólalt a csengő, én pedig nagy vidáman mentem a fotóterembe. Egy nagy plazma TV volt felfüggesztve a várakozóteremben. A tanulók fényképeit játszotta le. Előttem volt Ezteer, Rebecca, Debora, Tisha és Frenkie.

Lehetett volna jobb is a képem, de hát ez van. Ilyen lett. A nap végére mindenki csak a képekről tudott beszélni, kivéve Tisha. Ő valami hercegről hadovált.