8. fejezet

Most egy kicsit másképp fogom írni a törit, egy kis csavarral. ;)
Jó olvasást! ^^

(Tisha szemszöge)
Sienna hirtelen elrohant mellőlem és felfutott a lépcsőn. Gondoltam a szobájába ment. Mivel nemsokára kezdőnek az órák, ezért elindultam Etika órára. Itt sajnos Debora és Rebecca mellett kellett, hogy üljek. ezt az órát is csak miattuk utálom. A folyosón sétálva egy új srácot pillantottam meg. Éppen néhány "huligánnak" nevezhető elegyekkel társalgott. Jaj Tisha, nehogy bele ess! Ez nem rád vall! Miután befejeztem saját magam szidását átsétáltam a folyosó túloldalára, és beléptem az etika terembe. Tele volt asztalokkal, késekkel és villákkal, valamit pohárral és kanállal. Volt még ott rengeteg tányér és lefedett tálcák. Na nee. Ezt az órát én nem akarom. Nyugtalanul léptem be a terembe. Az osztály lány tagjai teljesen kivoltak sminkelve, a hajuk is be volt lőve. Egy vállat éreztem meg az enyémnél. Majd egy lökést, és azt, hogy a könyveim szerte repülnek a terem lelinóleumozott padlóján. Mikor odafordultam az illetőhöz meg se lepődtem. Debora. A ruhája meg mint amire ráhánytak komolyan.

Csak dühösen néztem rá, mert ebben a teremben egy csúnya szóért is kicsapás jár. Ez nem túl fair, mert az ilyen kis talpnyalókat kéne innen elküldeni.
- Kérj bocsánatot tőle! - hallottam meg egy hangot a hátam mögül.
- Mivan? - kérdezte flegmán Debora.
- Nem hallottad? Kérj tőle bocsánatot, amiért fellökted! - mondta ismételten a hang.
- Ki vagy te, hogy dirigálj nekem? - vágta rá Pink hercegnő.
- Monster City hercege! - mondta a hang, amin néztem egyet.
- Elnézést felség! Bocsáss meg Tisha! Ne haragudj! - mondta rettegve Debora.
Miért vágott ilyen fejet? Talán annyira ilyesztő, hogy rá sem mer nézni? Nem érdekelt. Hátatfordítottam, hogy meglássam megmentőm arcát. Amikor megfordultam elfogott a gyönyör. Akár egy élő ember. Mézszőke haja és kék szeme gyönyörű volt. Várjunk csak? Hisz ő az a srác akit láttam pár perce a folyosón.
- Kö...köszi. - dadogtam.
- Nincs mit. - mosolyodott el. - Ha van kedved, ülhetnél mellém.
- Ööö... persze. - mondtam fülig pirulva.
Elindultunk a 3-as számú asztalhoz. Istenem. Else hiszem, hogy egy valódi herceg mellett ülök. Érzem, hogy ez az óra nagyszerű lesz.

(Sienna szemszöge)
Mikor beértem az iskolába, már javában folytak az órák, én pedig elkéstem. Gratulálok Sienna. Megint megcsináltad. Mondta egy hang a fejemben. Vajon mit tehetnék? Megvan! Igazoltatok egy órát. Felsiettem a szobámba és elküldtem az igazolást, majd vártam, hogy vége legyen az első órának, hogy azán mehessek a fotózásra.

1 óra múlva

Megszólalt a csengő, én pedig nagy vidáman mentem a fotóterembe. Egy nagy plazma TV volt felfüggesztve a várakozóteremben. A tanulók fényképeit játszotta le. Előttem volt Ezteer, Rebecca, Debora, Tisha és Frenkie.

Lehetett volna jobb is a képem, de hát ez van. Ilyen lett. A nap végére mindenki csak a képekről tudott beszélni, kivéve Tisha. Ő valami hercegről hadovált.

7. fejezet

Na, itt is van a fejezet! Remélem mindenkinek bejön! ^^


(Sienna Szemszöge)


A verseny után a szobámba mentem, majd lefejtettem magamról a ruhámat, és felvettem egy lazább, itthoni öltözéket. Úgysem megyek sehová.

Elkészítettem a vacsorámat, ami egy sertés borda, és sült krumpli volt. Leültem az asztalhoz, és gyorsan elkezdtem enni. Mikor végeztem, beraktam a tányért és a villát a mosogatóba, majd szorgosan el is mostam. Felpakoltam a szekrénybe, majd előszedtem egy mikrópopcornos készítményt, és bedobtam a mikróba. 2-3 perc után már az egész szobámat átjárta a sajt illata. Behuppantam az ágyba, és bekapcsoltam a TV-t. Az MTV volt. Paris Hilton öribari kerestetik. OOkééé. Ezt néztem egy darabig, aztán átkapcsoltam a Music Channel-re. Ott éppen a The Pretty Rockless - Miss Nothing ment. Felpattantam az ágyból és elkezdtem táncolni és énekelni. Amikor vége lett a dalnak, indultam volna vissza az ágyba, de hirtelen a Paramore - Ignorance -t hallottam meg a TV-ben. Felsikoltottam, majd elkezdtem énekelni és táncolni.
A dal végénél elindultam a fürdőbe, és elvégeztem a dolgaimat. Felkaptam a pizsamámat, és befeküdtem az ágyba, majd mély álomba merültem.

"Egy erdőben vagyok, és futok. Előttem van Frenkie és Tisha. Integetnek. Futok és futok, de ők egyre csak távolodnak. Hirtelen megbotlok egy kiálló fa ágban, majd előre estem. Felnéztem és Debora állt előttem a méregtől vöröslő fejével. Nem tudom mit tegyek. Egy rúgást éreztem az oldalamban, majd a lábamban is. Frenkie és Tisha futottak felém. De összerogytak hirtelen. A fájdalomtól felsikoltottam."

Sikítottam, majd felkeltem az ágyból, és a fürdőbe rohantam. Kiült az arcomra a félelem, mert a homlokomon csak úgy gyöngyöztek az izzadság cseppek. Egy kis fájdalmat éreztem a bordáimnál. Felemeltem a felsőmet, és egy óriási lila folt tátongott a bal oldalamon. Gondolkodás nélkül kiszaladtam a szobámból, és kimentem a folyosóra. Futottam, míg meg nem láttam Tishát és Frenkie-t a folyosón. Tisha felé kezdtünk el futni.
- Lányok! Annyira borzalmasat álmodtam rólatok! Főleg rólad, Sienna. - mondta kétségbe esetten Frenkie.
- Akkor ezt nézzétek. - mutattam az oldalamra.
- Ez meg, hogy a....? - kezdte el Tisha.
- Meg kell találnunk Deborát! - jelentettem ki.
Elindultunk a lift felé. Mikor odaértünk, megnyomtuk a hívó gombot, majd vártunk. A lift hamarosan meg is érkezett. Beszálltunk és benyomtuk a 354. emeletet lefelé. Csak úgy száguldottunk lefelé az alvilágba. Megérkeztünk. Egy csontváz várt minket a lift ajtajánál.
- Hova tetszenek menni hölgyeim? - kérdezte rekedt hangon.
- Debora McCoyd szobájához vezessen minket! - mondtam feldúlt hangon.
- Igenis. - válaszolt.
10 perc hajókázás után megérkeztünk. Már 100m távolságból feltűnik az élénk pink ajtó.

A csontváz elment, mi pedig ott álltunk. Benyomtuk a csengőt és a "Sálálálá Monster" nyávogó dallamát játszotta le.
- Na jó, én agyvérzést kapok ettől a helytől! - mondtuk egyszerre, mire fel is nevettünk.
Hallottuk, hogy a zár kattan, és megláttuk Debora zöld krémmel bekent fejét.
- Mi van? Éppen a legszebb álmomból keltettetek fel! - mondta flegmán.
- Te szemét! - ugrottam neki.
Rávetettem magamat és elkezdtem tépni a haját. Egy csomó kijött. Tudtam, hogy pót haj, le se tagadhatta volna. Ő csak össze-vissza kapdosott a kezével, de csak azt érte el, hogy kifáradjon.
- Megérdemled te cafka! - mondtam majd felálltam és kimentem a házából. - Ja és, ez a ruha már nincs divatban!
Jött is a csonti, és visszavitt minket a lifthez. Felmentünk a 4. emeletre, és jó éjszakát kívántunk egymásnak. Mikor lefeküdtem, már nem volt rossz álmom.

Következő nap...

Kellemesen keltem fel. Besiettem a fürdőszobába, és szépen rendbe tettem magamat, majd odamentem a szekrényemhez, és kikerestem a legmegfelelőbb ruhát a mai napra.

Amikor felöltöztem, indultam is le a lépcsőn. Tisha szaladt oda hozzám.
- Szia! Te is izgulsz a fényképezés miatt? - kérdezte.
Istenem. Ma van fényképezés? Csak én lehetek ennyire ostoba, hogy elfelejtsem? Igen. Úgy tűnik.
- Őőő... ami azt illetti, még el kell, hogy ugorjak a fodrászhoz, és ruhát is kéne vennem. Szóval sietek. Szia.
Felsiettem a pénz tárcámért, majd siettem a legközelebbi bevásárló központba. Szerencsére volt ott egy fodrász.

Rakattam egy kis vörös melírt is, hogy feldobja egy kicsit a külsőmet. Siettem a boltba és lekaptam az első 3 ruhát. A 2. beleszerettem. A harmadikat fel se akartam próbálni, mert tudtam, hogy ez lesz az igazi.


Siettem a suliba vissza, mert a végén még elkések.

6. fejezet

Nos. Itt a kövi fejezet. ^^

(Sienna Szemszöge)

Felsiettem a szobámba, és elkészítettem a sminkemet, majd a hajamat is.

A ruhámat is felvettem, majd meg egy utolsó pillantás a tükörbe, majd lementem a lépcsőn, és a Dráma terembe indultam. 10 perc alatt sikeresen megérkeztem. Tisha gyorsan odasietett hozzám. A ruhája egyszerűen eszméletlen volt.

- Huuu, isteni a rucid. - mondta vigyorogva. - És milyen a tehetség kutatós ruhád?
- Áá. Jajj ne! Ott maradt a szobámban! - mondtam ijedten. - Várj meg!
Azzal rohantam a szobámba. Csak futottam és futottam. Nem érdekelt más, csak, hogy vissza érjek. Már a bejárati ajtónál voltam, mikor a ruhám megakadt egy szögben.
- Ó a fenébe! - ordítottam.
Majd egy rántással elszakítottam a több ezer dolláros ruhámat. Mivel gyorsan kellett, hogy cselekedjek, egy ollót vettem a kezembe, majd megpróbáltam megcsinálni, hogy normálisan nézzen ki legalább. Előszedtem a régi varró dobozomat, és találtam néhány régebbi anyagot.
Amikor elkészültem, felkaptam a szatyromat, és felvettem a ruhámat. Rohantam vissza a verseny helyszínére, mert féltem, hogy elkések. Amikor oda értem, még szerencsére nem kezdődött el. Tisha csak úgy nézett, hogy mit csináltam.
- Mit csináltál a ruháddal? - kérdezte meglepetten.
- Beakadt egy szögbe és elszakadt, így gyorsan megvarrtam.
- Nagyon állat csajszi! - mondta lelkesen. - Porig alázol mindenkit.
Azzal elindultunk a színpad hátsó részéhez. Már ott volt Rebecca és Debora is. Debora ruhájától a hányinger kerülgetett a nagy pink fodroktól. Rebecca ruhája már nem volt ennyire ronda.

Felmentünk a színpadra, és vártuk, hogy szólítsanak minket. Én voltam a 3., bár örültem volna, ha hamarabb túl esek rajta.
- Mrs. Sienna Waltrozz! - mondták a nevemet.
Kecsesen lépkedtem X-ről X-re. A végén még egy puszit is dobtam a közönségnek. Mindent bevetettem, hogy ne Debora nyerjen. Aztán átöltöztem a tehetség kutatós ruhámba.

Kimentem a színpadra, és alkottam. Valószínűleg életre szólót.
- Három viccet mondok el. Itt az első:
Mi a sündisznó és a vízisikló kereszteződése???
- ???
- Másfél méter szögesdrót.
- Jön a második.
Mit csinálnak a vár védők, ha unatkoznak?
???
Elfoglalják magukat.
- És a harmadik.
Ki az abszolút sovány?
Akire a biológia óra végén rámutat a tanár, és azt mondja: "A csontvázat pedig vigyétek vissza a szertárba!"
- Köszönöm mindenkinek! - mondtam, majd elhagytam a színpadot.
- A következő Debora és Rebecca tánca!

- Köszönjük, és most érkezzen utolsó versenyzőnk, Tisha! Ő énekelni fog!

-Köszönjük Tisha! A bírák meghozzák a döntést. A versenyzők jöjjenek fel a színpadra!
Azzal felsétáltunk, és elfoglaltuk a pozíciónkat.
- Először a díjakat osztjuk ki 6 kategóriában.

Legszebb ruha: Tisha
Legszínesebb egyéniség: Debora
Legszebb mosoly: Rebecca
Legszebb járás: Sienna
Legötletesebb ruha: Sienna
Legjobb előadás: Tisha

- És a Monster High 2. udvar hölgye... Rebecca! Az 1. udvar hölgy.... Sienna! És a királynőnk...
Debora ölni tudott volna a tekintetével, mert aki bemondta az ilyen díjakat húzta a szót nagyon.
- Tisha! - mondta ki a nevet.
Debora annyira bedühödött, hogy idegesen ment lefelé a lépcsőn, de elbotlott. Tisha pedig átvette a neki járó jutalmat, és egy lemez szerződést. Valamint kapott még két darab 5.000$ értékű vásárlási utalványt, amit szerény személyemnek adott át egyet.

5. fejezet

Sziasztok! Itt a következő friss. *-* Ja, és felraktam Frenkie képét. : P

(Sienna szemszöge)

Az iskolába mikor visszaértem, gyorsan felsiettem a szobámhoz, és előkotortam a kulcsomat. Mikor meglett, elfordítottam a zárat és behuppantam az ágyba. Ajjaj, még fürödni és kellene. Gyors elvégeztem a teendőimet és felvettem a pizsamámat.

A koporsó most sokkal kellemesebb volt, mint máskor. Azzal mély álomba merültem.

Következő nap...

Kellemes napra ébredtem. Szó szerint ki ugrottam a koporsó-ágyamból és táncikálva sétáltam a ruhás szekrényemhez. Ma van a verseny napja. Mikor megpillantottam a ruhámat, annyira örültem. Kivettem egy hétköznapi viseletet, és gyorsan felkapkodtam magamra.

Gyorsan ittam egy kis vért, majd felkaptam a táskámat és mentem le a lépcsőn. Pont elkaptam Frenkie-t, és együtt mentünk az órára. Tesi óra jött. Mivel a tanár most nincsen, ezért valami helyettesítő tanár jön. Remélem valami rendes, és nem ideg beteg. Hirtelen a hangos bemondó nyikorgó hangjára lettem figyelmes.
- Figyelem Diákok! A szépség verseny jelöltjeit kérjük fáradjanak a dráma terembe! Ismétlem. A szépség verseny jelöltjeit kérjük fáradjanak a dráma terembe! Köszönöm!
- Juhú! - keltem ki magamból.
Elköszöntem Frenkie-től, és a Dráma terembe vettem az utamat. 5 perc séta után oda is értem. Ott volt már Tisha és Rebecca. Tisha elmosolyodott, majd intett, hogy menjek oda.
- Szia! - köszönt.
- Szia neked is! - köszöntem vissza.
- Neked már megvan a ruhád? - kérdezte. - Nekem igen, és egy ilyen...

Gyorsan a kezemet a szájára tapasztottam, majd a mutató ujjamat a szám elé tettem.
- Jaa... értem. Legyen titok. - vigyorgott.
- Pontosan. - kacsintottam.
Megérkezett Debora is. Nem is gondoltam volna, mert az élénk pink ruhája nem volt a leg feltűnőbb. Megérkezett a tavalyi Mrs. Monster, Teressa Benton.

Ő nagyon hasonlít egy átlag emberre, de csak azért mert ez egy álca. Ő igazából az ördög kereszt lánya. Ki gondolta volna? De ha látnátok a valódi énjét. Tyűha.
- Nos lányok, először is a járást gyakoroljuk!
Felsétáltunk a színpadra és a megjelölt X-ekre sétáltunk. Rebecca egyszer majdnem elesett, amin kicsit elkezdtünk kuncogni, de Teressa ránk szólt. Azért kicsit szigorú.
- És akkor jöjjön a tehetség kutató! Sienna kezd mondjuk vicc meséléssel?
- Oké. De aztán ne dőljetek le a székről.
Első viccem: Ez egy rossz vicc lesz.
Hogy miért? Nézzetek rá Deborára és máris meglátjátok, miért!
A második: Rebecca olyan kétszínű.
Miért?
Mert csak sárgát és pinket hord!
Harmadik: Debora és Rebecca olyan sötétek, hogy a fekete lyuk is megirigyli őket.
- Köszönöm!
Láttam, hogy Tisha a földön fetrengve röhög. Hát, itt van tudás. Na meg egy kicsi ego, is de az sose árt.
- Rendben Sienna, Következő Debora és Rebecca pom-pom fellépésük.

- Rendben lányok! Akkor most jöjjön Tisha, és énekeljen!

- Bocsi, de többet nem énekelnék. Az maradjon titok! - kacsintottam.
- Rendben! Sok sikert mindenkinek! Ma egyi kőtöknek sincs tanítás, hogy felkészüljetek még!
Azzal indult mindenki a szobájába, hogy elkészüljön mindennel.



A vicceket én magam írtam. : D Remélem tetszetetk!

4. fejezet

Na, mint ígértem, itt a következő feji, amit Nikóval írtunk közösen, mert most náluk vagyok. :P Jó olvasást! ;D

(Sienna Szemszöge)

A folyosón sétáltam, és indultam Szörny Töri-re. Uuuutáltam. Mindig valami szörnyű dolog van, azon a bizonyos órán. Bár csak leadhatnám, de neeem. Beléptem a terembe, és helyet foglaltam a TV-vel szemközti padba. Ilyenkor senki nem ül mellettem. Lassacskán megérezett a többi szörny is. A tanár is idő közben megérkezett, és benyomta a televíziót. Az iskolaTV volt adásban.
- És a titkos szépségverseny döntőseinek a neve... Tisha, Debora, Rebecca és nem utolsó sorban... Sienna.
- MI VAN? - horkantam fel, de nem egyedül.
Hátra pillantottam, és megláttam Debora vörösen izzó fejét. Teljesen meglepett a reakciója. De, ha már ez neki rossz, akkor ezt az előnyömre fordíthatom. Szóval nekem jó! Önelégült arcot vágtam, mert elkezdtem tervezgetni a ruháimat. Az óra nagy részében a Vérfarkasok kialakulását tanulmányoztuk. Mivel ez volt az utolsó órám, ezért indultam is a Dixieland-i bevásárló központba. Az első boltot megrohamoztam, de csak egy felsőt vettem, mert az nagyon bejött.


A következő boltban meg egy nyakláncot vettem, leendő ruhámhoz.


Már majdnem feladtam, amikor a kirakatban megpillantottam álmaim rém ruháját. Egyszerűen mesés volt. Egy álomba illett volna.


Azonnal a pénztárhoz rohantam a ruhával, és meg is vettem. Debora aztán égni fog rendesen. Lassan indultam is haza, mert már késő volt, és a végén még kicsapnak.

(Debora Szemszöge)

Amikor megtudtam, hogy Sienna is versenyzik, teljesen bedühödtem, de szerencsére megvettem a ruhámat még dél előtt, és ez volt az utolsó darab.

Sienna tuti bepöccen, ha megtudja, hogy én nyerek. Ördögien elmosolyodtam, majd belemerültem a tanulásba.





Tudom, hogy nem lett hosszú, de ez azért van, mert 1. a billentyűket alig bírom lenyomni XD, 2. Ezt inkább ilyenre terveztem. : D

3. fejezet

Sziasztok! Mivel még csak 3 napja nyílt az oldal, és már 5 rendszeres olvasóm van, ezért most hosszabb fejezeteket kaptok, és lehet, hogy 2-t is ma. ;) Sajnos az edző tábornak már vége, de még szeptember 6.-án egy hétig lesz, hogy pontosítsunk. ;D Na. Akkor itt a fejezet. =)

(Rebecca Szemszöge)

Amikor a hang a hátam mögül megszólalt, minden bátorságom abbamaradt, és felváltotta az ész veszejtő félelem. Halk kopogásokat hallottam, majd egyszer csak csönd lett. A többiek rémülten néztek felém. Lassan megfordultam, és Mrs. Medúzával találtam szembe magamat. Ő az iskola egyik legszigorúbb, és legijesztőbb tanárja. Mindenki retteg tőle. Az utolsó személy, aki rosszat csinált, azt kicsapták az iskolából.
- Mit tettél kislányom?? - kérdezte mérgesen a tanár.
- Izé...ő...nem én voltam! - vágtam rá kissé ijedten.
- Akkor mégis ki volt??
- Hááát... Ezteer! - mondtam. - Megszállta és kiküldte a mosdóba, és most biztos engem is megszállt, amikor azt mondtam, hogy kiiktattam! Kinézné belőlem tanár nő? - néztem rá boci szemekkel.
- Ezteer! Irány az igazgatói iroda! - üvöltött. - Sajnálom Rebecca, hogy megvádoltalak.
- Oh, semmiség. - mondtam ravaszan.
Amikor a Medúza kiment, Kathrine rám támadott. Hülye vér farkas.
- Hogy merészelted bemártani a legjobb barát nőmet?? Mégis mit képzelsz magadról Becca?? - ordított a képembe.
- Egy. Leszállhatnál rólam, mert büdös vagy. Kettő. Ezt hívják SZÖRNYEN gonoszságnak. Mivel itt ezt tanuljuk. - válaszoltam flegmán.
- Menj a francba! - köpte.
Azzal leszállt rólam, és felugrott az egyik oszlopra. Onnan átugrott egy zsámolyra és össze-vissza ugrándozott, egyik tárgyról és falról a másikra.
- Ez meg mit csinál? - kérdeztem Frenkie-t.
- Hát, most nagyon elterjedt ez az új szokás. A neve parkour. Az emberek ide-oda ugrálnak, a falról, hogy kikerüljék a tárgyakat és sikeresen teljesítsék a feladatot. - mondta teljese nyugodtan.
- Mi van?? - kérdeztem meglepetten.
- Nem figyeltél? - kérdezte. - Mindegy. Én megyek.
Frenkie kisétált a nagykapun és indult az öltözőbe. A többiekkel követtük őt a folyosón és tovább. Kathrine még egy kicsit ugrált, aztán csatlakozott hozzánk. Gyors felkapkodtam magamra a ruháimat, és begyömöszöltem a tesi cuccomat a táskámba.

Most lyukas órám van, szóval megyek vásárolni. Végre. Szerencsére jön velem Debora is.

(Sienna Szemszöge)

A tesi óra elég gázos volt, mint amilyen Rebecca is. Khm... Most Monster nyelv órám lesz. Végre. Ez a kedvencem. Főleg amikor Tishával szórakozunk. Eszméletlen csaj. Tavaly jött a suliba. Egy Glicco. A glicco ilyen színes egyéniség, és nagyon könnyen beleolvad a környezetébe. A terembe érve, Tisha már vidáman intett nekem, hogy siessek.
- Sziiiiaaaa. - mondta vidáman.
- Szia. Mi ez a nagy vidámság? - kérdeztem mosolyogva.
- Ááá.. semmi. - vigyorgott. - Csak jó kedvem van.
- Ahhhaaa. Értem. - válaszoltam boldogan. - Mi lesz a mai "buli" anyaga? - kérdeztem.
- Hát. Gondolkodtam a csótányokon. Elengedhetnénk párat. Tök vicces lenne. - mondta.
- Felőlem... MEHET! - vigyorogtam.
Tisha kinyitotta, a vigyori csótány csapatot, hogy akcióba lépjenek. Alig bírtam visszafolytani a nevetést, mert annyira vicces volt. A többiek ott ugráltak, a tanár meg aludt közben. Mindig ez megy. Az egyik lány a könyvével majdnem agyoncsapott egyet, de az megszólalt.
- Hogy teheted ezt? A családom otthon vár és te megölnél? Szívtelen! - mondta.
Mi már majd meg fulladtunk a röhögéstől. Ez van ha minket egymás mellé ültetnek. A lány elrakta a könyvét, a csótány meg beleharapott a fülébe. Az meg úgy sikoltozott, hogy húú-haa.
Az óra végezetével indultunk a következő óránkra, amikor nem tudtuk, hogy mire vállalkoztunk.

2. fejezet

Sziasztok. Bocsi, hogy nem hoztam hamarabb, de edzésem volt, és most itt vannak uncsimék. Szóval gyors megírtam, és most fel is rakom. ;) Holnap szerencsére 9-től 11-ig van edzés, ezért hamar gép közelben leszek. :)
Na, nem is tartalak fel titeket, jó olvasást! ^^

(Sienna Szemszöge)
Amikor az igazgatóiból kijöttünk, indultam test nevelés órára. Nem a kedvenceim közé sorolhatnám, mert a tanár folyton szid minket. Beléptem a 3-as öltözőbe, és bementem a belső részbe, Még csak Frenkie volt ott, ő már át volt öltözve. Gyorsan kikapkodtam a cipőmet, a pólómat és a rövid nadrágomat.

5 perc alatt végeztem az öltözéssel. Lassan jöttek a többiek is. Szerencsére Debora nem volt ott, csak Rebecca. Amikor becsengettek, a tanár szó szerint betörte az ajtót.
- Sorakozó nyápicok! - mondta flegmán.
- Igen-is! - válaszoltunk egyszerre.
Kisétáltunk az öltözőből, és a 2-es torna terembe vettük az irányt. Amikor odaértünk, gyorsan sorba is álltunk.
- 15 kör futás!
Azzal elindultunk körbe-körbe a teremben. A 7. kör után már kevesen bírták a tempót.
- A lazsálók miatt még 5 kör!

(Rebecca Szemszöge)

Amikor bejelentette, hogy plusz kör, elszakadt a cérna.
- Fogja be...!
Ordítottam, majd mire észbe kaptam, már alig hallhatóan suttogtam a nem épp kedveskedő szavakat.
- Rebecca miatt még 3 kör!
Hallottam, hogy néhányan megköszönték, hogy futhatnak még. Kicsit besokkoltam, ezért láthatatlanná váltam, és belebújtam a tanár testébe. Hmm... de gonosz vagyok.
- Álljatok meg, mert ki kell mennem a budira! Nagy a fogás!
Mondtam az ostoba tanárral. Persze mindenki elkezdett nevetni. Azzal elindultam "vele" a mosdó felé, és rázártam az ajtót kulcsostul. Visszasiettem a terembe. Mindenki nyomta a fekvőtámaszokat, de nem értettem, hogy miért. Hisz a tanár "wc-n" van, és nincs már tesi tanár. Tudtommal.
- Mit csináltok? - kérdeztem meglepetten.
- Vajon? Mégis minek tűnik? - mondta Ezteer.
- De hisz kiiktattam a tanárt! - ordítottam.
- Valóban? - mondta egy hang a hátam mögül.

1. fejezet

(Sienna Szemszöge)
Ma is borzalmas napra ébredtem. Mint mindig. Kimásztam a koporsómból, majd a hűtő felé közelítettem, hogy egy kis vért reggelizzek. Sajnos, amíg az iskolába járok, csak palackos vért ihatok, és semmi gyilkolás. Mikor végeztem, a ruhásszekrényem felé közelítettem, hogy kivegyem a mai ruhámat. Egy piros, rövid skót kockás szoknya, és egy mintás póló.

Tökéletes. Amikor felöltöztem, kiléptem az ajtón, ami az előtérbe vezetett. Már rengetegen, sürögtek-forogtak. Hirtelen valaki nekem ütközött, én pedig reflexből a falhoz emeltem. Egy elsős volt. Nagyon megijedt.
- Bocsánat, bocsánat. Ne bánts! - kérlelt.
- Nem foglak. Menj! - mondtam.
Ahogy a lába a talajt érte, nyomban elfutott. Kac-Kac. Pedig nem is vagyok olyan ijesztő. Egy kajla vigyort eresztettem, majd mentem tovább. Az első órám kínzás tan volt. Ez volt az egyetlen tantárgy, amiben 5-ös voltam. De hát mondjuk, nem fair, a többiekkel szemben, mert vámpír vagyok. Se baj. A terembe érve elfoglaltam a helyemet a második sorban. Frenkie mellett ültem. Ő Frank Einstein unoka húga. Jó fej, viszont néha kiráz tőle a hideg. De jókat szórakozunk általában. A csengetés előtt pár perccel Érkezett meg az iskola "nagymenője", és a csicskája. Hogy szakadna le a füle attól a sok aranytól. Mondjuk nem lenne egy nehéz dolog, mivel zombi. A kutyája meg egy szellem. Régen Rebeccaval legjobb barátnők voltunk, de magához csalta. Undorító, hogy egyeseket pár ruhával el lehet csábítani.
Elénk ültek le. Tökéletes. Elővettem egy papírt, és írni kezdtem rá.
„Köpő csövezünk? Sienna :) „
Majd elé toltam a papírt. Egy nagy vigyor terült el az arcán, majd bólintott. Mind ketten a táskánkhoz nyúltunk, és kivettünk egy-egy szívó szálat, majd megtöltöttük és kilőttük. Gyors eldugtuk őket, az egész osztály nevetett. Nem értették, hogy mi is történt.
- Min nevetnek Geoff? - ordított pad társára.
- Csak néhány galacsin van a hajatokban. - kuncogott.
- Hogy mi? - hördül fel. - Mégis ki merészelte?
Egy páran ránk kezdtek mutogatni.
- Ó istenem gyerekek! Nincs bennetek tartás? Talán féltek egy ZOMBITÓL? Útól se érne titeket! - szóltam le őket.
Rengetegen elkezdtek nevetni.
- Idefigyelj vér szívó! Nem vagy jobb nálam! Csak azt hiszed, pedig nem! Simán leverlek! - osztogatott.
- Üss meg! - mondtam teljesen nyugodtan.
Erre egy mozdulattal kikerültem az öklét. Össze vissza kalimpált, de ezzel csak ő járatta le magát, nem én.
- Pff... - adtam ki egy halk hangot.
- GYEREKEK! Hadjátok abba! - szólt ránk Mr. Wingg.
Az óra nagy részében az 5 szemű békák felboncolását tanulmányoztuk. Guszta volt. Az óra végezetével kisétáltam a teremből, és a következő órám terméhez siettem. Szemből jött Mrs. Hárpia. És rendesen nekem ütközött. A szánalmas, azt hiszi ez most nekem annyira fáj. Majd mikor hátrafordultam, erre kibuktatott. Rendesen nekiestem az egyik Római kori szobornak, ami széttört. Ajjaj. Most mi lesz?
- Leállhatnál te szutyok! - ordítottam rá.
- Magadról beszélsz? - mondta.
- LÁNYOK! Azonnal az igazgatóihoz! - küldött minket be Mrs. Medúza, az igazgató nőhöz.
Igazgatói előtt...
- Nem tudom nekem miért kellett idejönnöm, amikor ez a te hibád! - mondta flegmán. - Te törted el.
- Már megbocsáss! Ha emlékeznél, ez nem az én hibám volt! - emlékeztettem.
- Az irodámba, azonnal! - szólított minket az igazgató.
Az igazgatói szobában...
- Az a szobor, már két évszázada az iskolánkban van. Mi történt?
- Nem tehettem róla... - kezdtem el.
- Ő TEHET RÓLA! - vágott közbe.
Elkezdett zombi módjára sétálni, de én meg akartam állítani, mire ő leverte a szobrot.
- És a szaga is büdös volt... - mondta, az orrát befogva.
- Ez csak egy kitaláció, teljesen máshogy történt! - vágtam vissza.
- KÉT ÉVSZÁZADA!
El voltam kenődve, mert nem akartam büntetést kapni. Így vártam, hogy meghozza az ítéletet.
- Az a szobor az iskola egyik legidősebb darabja, és eltört... - mondta kétségbe esetten. - Köszönöm, az iskola nevében! - mondta vidáman, majd a kezét nyújtotta.
- Várjunk! Én is segítettem! - mondta kiakadva szegény Debora. Hahaha.